Adventi gondolatok 2020.

Így az év vége, a Karácsony közeledtével az ember akarva akaratlanul kicsit lecsendesül, átértékeli a mögötte álló időszakot. De vajon mit is jelent a Karácsony?

Mi is a célja, a lényege ennek a csodálatos ünnepnek?

Mélyen belül biztosan mindenki érzi, hogy a Karácsony sokkal többről szól, mint ahogy azt a sokan megélik. Nem az ajándék a lényeg, annál sokkal több. Az emberségesség, az egymás iránti tisztelet, empátia. De ami a legfontosabb, az önzetlen, feltétel nélküli szeretet önmagunk és embertársaink iránt. Bármilyen furcsán is hangzik, de a saját MAGunk iránti SZERETETnél nincs fontosabb. Minden onnan indul ki, minden bennünk gyökerezik, ezért elengedhetetlen a saját lelkünk testünk ápolása. Ez a legfontosabb üzenete az idei karácsonynak, hogy gondozzuk azt a csodát, amit a Jóisten nekünk ajándékozott. Gondozzuk a kertet, ápoljuk bőszen mert, ha mi nem tesszük meg, más sem fogja helyettünk. Gazos kertben pedig nem nő szép virág. Idén karácsonykor nem mindenki lehet együtt a szeretteivel. Így hát érdemes ezt az ünnepet befelé figyelve tölteni, nem elpazarolni, hanem mélyen megkeresni a nem oda való dolgokat és gyógyítani a vérző sebeket, gyógyítani a testet minőségi táplálékkal, és gyógyítani a lelket cirógató gondolatokkal. A Karácsony a szeretet ünnepe. Éljük is meg úgy, elsősorban a magunk iránt érzett szeretetet erősítve. Legyen az idei karácsony sorsfordító, gyógyító, mindenki számára!

Márkus-Bodrogi Réka (Búzavirág út)

A karácsonyi csengettyű

Gyermekkoromban csengőszó jelezte az angyal érkezését. Anyukám nagyon ügyesen csinálta, így sokáig nem vettem észre, hogy az angyal valójában őt bízta meg a csengő kezelésével. Azt hittem, a hang tényleg az égből jön. A hang, ami egyet jelentett nekem a családdal, azzal, hogy körbe álljuk a feldíszített karácsonyfát, ami alatt ott van a vágyott ajándék. És ott volt velünk a „karácsony illat”, fenyő és a csillagszóró keveréke. Ez utóbbit mindig meggyújtottuk, miközben a Mennyből az angyalt énekeltük. Már akkor is tudtam, amit azóta is hiszek és érzek: angyalok léteznek! Vannak olyanok, akik láthatatlanul védelmeznek bennünket és olyanok is, akik közöttünk járnak, csendben teszik a dolgukat, és minden erejükkel azon vannak, hogy nekünk jobb legyen. Az angyalok közül az egyik, az én anyukám. A csengőszó azóta sem ment ki nálunk a divatból, őrizzük a hangját, ami hozzá tartozik az ünnephez. Igaz, most már nincs elrejtve, de a kezelése még mindig anyu feladata. Életem során nem múlt el még úgy karácsony, hogy azt ne töltöttük volna együtt. Idén ez másképp lesz. Megértettem, elfogadtam, amikor azt kérte: most ne menjek haza. Tiszteletben tartom a kérését, de bevallom, amikor erre gondolok, könnybe lábad a szemem. Ez az ünnep most más lesz, de tudom azt, hogy gondolatainkban, imáinkban összekapcsolódunk és azok a bizonyos láthatatlan húrjaink együtt fognak rezegni. Ahogy létezésem óta együtt rezegnek. Most én „vigyázok rá”, azért, hogy még sokáig meg tudja szólaltatni azt a csengettyűt az angyal kezeivel.

„Szálljon szívünkbe áldott akarat,

ez kösse egybe mind a kezeket,

karácsony édes ünnepén te légy vendégünk: jóság, szeretet.”

Áldott, békés ünnepeket kívánok Mindenkinek!

dr. Torma Viktória jegyző

„Advent! Csend van.

Nincs hang, csak lélek-beszéd.

Adventi csendben lehullok Uram eléd.”

Egyre rövidebbek a nappalok.

Csendes kis szobámba már kora délután betelepszik a violaszínű alkonyat. Advent van és várok valami nagy-nagy találkozást.

Várom a karácsonyt, hogy újra megszülessen lelkemben a Remény.

A falevelek épp, hogy lehulltak, a város fényei már vibrálva adják hírül, hogy bizony, nemsokára itt az ünnep.

Bizonyos fényeket, kellemes illatokat gyerekkorunk óta a karácsonyi készülődéssel kötünk össze. Sokunkban jelen van már az a pozitív várakozás és fokozódó izgalom, amellyel a karácsonyra készülünk.

Próbáljuk meg időnket jobban beosztani, fordítsunk legalább ilyenkor több időt emberi kapcsolatainkra. Gyakoroljunk türelmet, megértést másokkal szemben – az ünnep lényegének megértése segít majd abban, hogy ez az időszak különb legyen az átlagos hétköznapoknál.

Ha igazi hit van bennünk, annak a gyümölcse a szív békéje.

A béke gyümölcse pedig az áldozatkész szeretet.

A szeretet gyümölcse pedig a remény, mely értelmet ad az életünknek.

„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”

Hittanos tanítványaim egyik kedvenc karácsonyi dalával kívánok Győrzámoly minden kedves lakójának Istentől megáldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt: https://www.youtube.com/watch?v=hcfnrYjJdnM

Karácsonyné Mayer Éva (Bartók út)

„Advent! Csend van.

Nincs hang, csak lélek-beszéd.

Adventi csendben lehullok Uram eléd.”

Egyre rövidebbek a nappalok.

Csendes kis szobámba már kora délután betelepszik a violaszínű alkonyat. Advent van és várok valami nagy-nagy találkozást.

Várom a karácsonyt, hogy újra megszülessen lelkemben a Remény.

A falevelek épp, hogy lehulltak, a város fényei már vibrálva adják hírül, hogy bizony, nemsokára itt az ünnep.

Bizonyos fényeket, kellemes illatokat gyerekkorunk óta a karácsonyi készülődéssel kötünk össze. Sokunkban jelen van már az a pozitív várakozás és fokozódó izgalom, amellyel a karácsonyra készülünk.

Próbáljuk meg időnket jobban beosztani, fordítsunk legalább ilyenkor több időt emberi kapcsolatainkra. Gyakoroljunk türelmet, megértést másokkal szemben – az ünnep lényegének megértése segít majd abban, hogy ez az időszak különb legyen az átlagos hétköznapoknál.

Ha igazi hit van bennünk, annak a gyümölcse a szív békéje.

A béke gyümölcse pedig az áldozatkész szeretet.

A szeretet gyümölcse pedig a remény, mely értelmet ad az életünknek.

„Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.”

Hittanos tanítványaim egyik kedvenc karácsonyi dalával kívánok Győrzámoly minden kedves lakójának Istentől megáldott, békés karácsonyi ünnepeket és boldog új esztendőt: https://www.youtube.com/watch?v=hcfnrYjJdnM

Karácsonyné Mayer Éva (Bartók út)

Amint beérünk december első napjaiba valami különös és megfoghatatlan érzés fog el. Az érzés mindig azzal kapcsolatos, hogy kinek és mit tudnék adni, ami örömet szerez. Szinte az egész világot megajándékoznám. Milyen érdekes, hogy ez az érzés bár a hétköznapokba is jelen van az életemben mégis karácsonykor valahogy felerősödik és csak azon jár az eszem miként tudnám minél több embernek ezt a boldog, felemelő érzést átadni, hogy milyen jó adni és kapni. Amikor az ember ad nem csak az ajándékozottnak felemelő, hanem annak is, aki adja. Karácsonykor valahogy ez az érzés még örömtelibb! Mióta az eszemet tudom a családunk mindig együtt ünnepel, semmihez sem fogható érzés amikor szüleim „karácsonyfa” szobájában összejövünk, hamisan ugyan de elénekeljük a Mennyből az angyalt majd ki egy puffon, ki a földön ülve elkezdjük az ajándékozási szertartást, minden évben ugyanúgy…, és nem unjuk meg a nevetést, az együttlétet, a bolondozást, a banános sütit, a bólét.

Katolikus vagyok, de nem olyan buzgó hívő, mégis sokszor jut eszembe milyen szerencsés a helyzetem, hogy ez megadatik nekem, nekünk, a családomnak minden évben. Mi ez, ha nem Isten kegyelme, segítsége, hogy mindez megtörténik, megtörténhet. Ilyenkor mindig azt gondolom, hinnünk kell abban, hogy létezik, hogy segít, és támogat bennünket, de ezért tennünk is kell, hogy erre rászolgáljunk!

Nagyon bízom benne, hogy karácsonykor nem kell külön ünnepelnünk a családjainktól, hanem együtt úgy ahogy ezt tesszük sok-sok éve és mindig reménykedve, hogy soha ne hiányozzon közülünk senki.

Borbély Ildikó (Erdősor út)

Wass Albert sorai jutnak eszembe és ezek tükrözik leginkább a gondolataimat.

„Küszöbön áll a nap, az az egyetlen egy nap az évben, mely hivatalosan is a szereteté. Háromszázhatvanöt nap közül háromszázhatvannégy a gondjaidé, a céljaidé, munkádé, és a szereteté csupán egyetlen egy, s annak is az estéje egyedül. Pedig hidd el, Ismeretlen Olvasó, fordítva kellene legyen. Háromszázhatvannégy nap a szereteté, s egyetlen csak a többi dolgoké, s még annak is elég az estéje.”

Morocutti Borbála (Futódomb út)

A téli szünetben leültem, hogy összerakjak egy 1000 darabos kirakójátékot. Élvezettel gyűjtögettem a színeket és képeket, hogy hasonlítson a borítón levő képre. Nagy döbbenetemre, mikor már épp befejeztem volna a kirakót, észrevettem, hogy egy darabka hiányzik. Selejtes volt a játék. Olyan csalódott voltam, hogy majdnem azon nyomban kidobtam. De utána még egyszer ránéztem, majd úgy döntöttem, megtartom. Így is gyönyörű volt, és nem dobtam el csak azért mert nem teljesen tökéletes.

Szerintem Isten hasonlóan lát minket. Mindnyájunknak megvan a lehetősége, hogy olyanná váljon, mint amilyennek Isten látni akarja, de gyakran mégsem jön össze. Hálás vagyok, hogy mikor bűnt követek el, vagy nem tudom teljesíteni Isten rám vonatkozó tervét, reményeit, Ő akkor sem mond le rólam. Mindnyájunknak vannak hibái. Istennek köszönhetjük, hogy Ő látja értékeinket is és nem utasít el, nem dob félre. Sőt, azért jött a földre közénk – karácsonykor - , hogy ami rossz bennünk, azt begyűjtse, és a helyére a saját fényét árassza. Micsoda csere!

(Ismeretlen szerző nyomán)

Rippert Sándorné Ági (Bartók út)

ADVENTI IMA

Látod Istenem milyen esendő vagyok ?

Ha nagyjából rendben mennek a dolgaim, sokszor elfelejtek beszélgetni Veled. Bezzeg, ha fáj, szorít, sajog, ha kényszerít valami ott belül, rögtön kicsúszik a számon, szinte észrevétlenül: Istenem, add, hogy… Haragszol ilyenkor rám? Kérlek, bocsásd meg ezt a vétkemet is! Bocsáss meg, hisz most is kérni szeretnék. Nemcsak magamnak, hanem másoknak is. Nekünk, akik eszeveszett tempóban száguldozunk az adventi fényekkel ékesített utcákon, böngésszük a karácsonyi katalógusokat, hogy mit milyen hitelből lehet megvásárolni, hogy gazdagabb legyen az ünnepünk. Bármilyen régimódian hangzik, adj vissza nekünk a dió és alma öröméből egy kicsit! Add, hogy boldogan tudjunk gyönyörködni a gyerekeink álomittas szuszogásában, add, hogy tudjunk nevetni és merjünk sírni, ha úgy esik jól. Hogy néha meg tudjunk tisztulni egy nagy zokogásban és ne szégyelljük, hogy nemcsak csörtető, sikerorientált, manipulált géplények vagyunk, hanem érző, sérülékeny emberek, akik kapnak elég sebet földi pályafutásuk során. Uram, add, hogy meg tudjunk gyógyulni a bajainkból! Add, hogy érezzük, mikor érdemes tíz körömmel kapaszkodni és mikor kell elengedni. Add, hogy ha elengedtünk valamit, ami fontos volt, kibírjuk a veszteség fájdalmát- ember módon, emberien. Szabadíts meg minket a gyűlölettől, bosszúvágytól, ellenségeskedéstől, acsarkodástól!

Add, hogy higgyünk egymásnak, egymásban. Add, hogy mosolyogjunk a csend hallatán, hogy találjuk meg minden napban az ünnepünket. Add, hogy gyakran kezdjük így a Veled való beszélgetést: köszönöm Istenem! Bocsásd meg a vétkeinket és add, hogy magunknak is megbocsássunk tévedéseinkért. Adj békét, mindnyájunknak, Uram! ÁMEN!

(Tamásy Éva)

Borosné Erika (dr.Pécsi Gyula út)

Emlékszem kisgyermekként csillogó szemmel néztem, hogy minden héten eggyel több gyertya ég a koszorún. Mézeskalácsok, sütemények, sült alma illata lengte be ezeket a heteket, az izgatott készülődés és a csodás huszonnegyedike reggel mikor az angyalok meghozták a karácsonyfát. Aznap útra keltünk és bejártuk az egész családot.
Kicsi voltam igaz, de élénken élnek bennem azok az emlékek, amikor a dédi mamám azt mondta, addig nem nézhetjük meg mit hoztak az angyalok, amíg nem énekeljük el a Mennyből az angyalt. Gyermeki gyorsasággal daráltuk le a szöveget s rontottunk be a szobába, ahol állt a karácsonyfa rajta az elmaradhatatlan habcsók és szaloncukor, na meg persze alatta az ajándékok. Majd újra útra keltünk, hogy egy közös együtt töltött vacsorával koronázzuk meg Szenteste napját.
Régebben más volt, gyermeki szemmel nézve varázslatosnak és mesebelinek tűnt, az izgatott várakozás, a ragyogó karácsonyfák, a csomagoló papírok csillogása és zörgése.
Az évek múlásával valami megváltozott. Előtérbe került a rohanás, a kapkodás a vásárlás és ezek közben megfeledkezek az ünnep igazi üzenetéről. De mikor eljön a karácsony reggele a fa mellett ülve mindez eltűnik s újra gyermeki rajongással fedezem fel a karácsony csodáit.

Pulai Saci (Petőfi út)

A karácsony egymáshoz vezet bennünket. Nemcsak egy ünnep, hanem egy érzés. Ezt az ünnepet az emlékezés, az együttlét öröme, a boldogság érzése különbözteti meg a hétköznapoktól.

Kedves tiszta ünnep Ragyogó karácsony Nincs nálad áldottabb Ünnep a világon! Te vagy az az egy nap A küzdelmes évben, Mikor csak szeretünk A fenyők tövében.

Némethné Csete Mónika (Iskola út)

Fényt hagyni magunk után!

Nekem a Karácsony a tiszta fényt jelenti elsősorban. Amelyre egész évben vágyunk, teszünk érte, reméljük, hogy elvezet minket hozzá hitünk!
Reméljük, hogy meglátjuk, megtaláljuk, hacsak egy rövid időre is minden év végén decemberben néhány napnyi boldogságban!
Jézus születése a legszebb világító fény, amely évről évre felülírja a sok gondot, bajt, bevilágítja lelkünket isteni szeretettel. Amelyből aztán családunk, közösségünk is együtt töltekezik.
Nekem ezt a fényt szüleim segítségével a dunaszegi kis templomban, s családi házunkban, sikerült először meglelnem gyermekkoromban.
S azóta is vágyom rá, keresem és Isten segítségével minden évben, Karácsonykor megtalálom. Akkor gyermekként minden hajnali misére elmentem, önállóan felkeltem, s testvéreimmel mendikálni mentünk adventi estéken a közeli házakhoz, ahol egy-egy almát, kekszet kaptunk. Ez volt a várakozás ideje.
Jézus születését az én drága édesanyám még fényesebbé tette a sztaniolba csomagolt ezüst diókkal, fenyőfára felfüggesztett kekszekkel, almákkal, saját készítésű szaloncukorral. Finom házi diós, mákos kalácsot sütött mindig. Hurka kolbász is került az asztalra a disznóölés hagyománya miatt. Kis házunkat kidíszítette saját készítésű díszekkel. Karácsonykor együtt énekeltünk, imádkoztunk a fa alatt. Majd meggyújtotta anyám a kis gyertyákat a fán, s álltunk alatta meghatódva csendben, s lelkünkben is kigyúlt a fény.
Boldogok voltunk, pedig csak egy mesekönyv volt hármunknak, két testvéremnek meg nekem az ajándék.
Édesanyám pár éve épp karácsonykor ment el! De emléke bevilágítja az amúgy is ragyogó ünnepet Jézus születését!

"Életünk olyan tünékeny,
Óh szent fényt hagyni volna jó!"
/Fényt hagyni magunk után : Mécs László./

Majorné Szabó Bernadett (Bartók Béla út)

Advent, várakozás...

Gyermekkorom fázós, hófúvásos rorátéi, titokzatosság, sötét, majd egyre erősödő fény, karácsonyest!

Istenem! Add meg nekünk a növekedés boldogságát, hogy egyre közelebb tudjunk kerülni Hozzád és embertársainkhoz!

Növekedjünk a nagylelkűségben, irgalmasságban, hogy tiszta szívvel tudjunk élni és gondolkodni.

Adj Uram szelídséget, hogy megteremthessük a béke kis szigetét.

Köszönöm a barátainkat, akik odafigyelnek ránk, és szembesítenek, ha nem Te vagy az utunk célja.

Uram, jöttödre készíts fel, hiszen Te vagy az örök szeretet!

Csáky Rozália (Rákóczi út)

Mindig izgalommal vártam a karácsonyt. Gyermekként édesapám pulcsijába bújtatva közlekedhettem a házban 24-én, nehogy meglássam az angyalokat, akik a fát hozzák. Természetesen nagyon sokszor lepkedtek a szüleim, mert kíváncsi voltam. Ezalatt az idő alatt édesanyám készítette az ünnepi vacsorát. Amikor besötétedett, elcsendesedett minden, zenét hallgattunk, énekeltünk és egyszerűen csak együtt voltunk békében, szeretetben. Azok voltak a legszebb percek. Most, hogy már nekem is van kis családom, igyekszem ezeket a meghitt pillanatokat továbbadni. A legfontosabb kincs és értek a család! Ebben a rendkívüli évben még inkább vigyáznunk kell egymásra és hálát kell adni a jó Istennek azért, hogy együtt lehetünk, számíthatunk a másikra! Végezetül idézném az egyik kedvenc dalom pár sorát:

“Egyszer megszülettünk, ezért majd egyszer meghalunk.

Adj hálát érte, hogy még együtt vagyunk!

Mert volt már pár utunk, és sok mindent tudunk.

De legfőképpen azt, hogy összetartozunk.”

Szombathelyi Ibolya (Iskola út)

Karácsonyi érzések

A magam részéről nagyon szeretem az ünnepeket, mert ezek az alkalmak lehetőséget adnak lelkünk felemelésére, különleges, boldog élmények megélésére.

A karácsonyi időszakot mindezek közül a legszebbnek, a leginkább szívet megérintőnek tartom. Imádom, hogy Tündérországgá változik az egész Világ, mintha életre kelne egy csodaszép mesekönyv, amelynek szereplői lehetünk. Ehhez nagyban hozzájárulnak a művészetek is : a zene, a közös éneklés, a költészet, amelyek a lélek szférájával kapcsolnak össze bennünket.

Számomra fontos, hogy ezeket az alkalmakat kivételessé, varázslatossá tegyem az otthonomban is, hogy az mindannyiunk számára szép, szívet megérintő élmény legyen. S ezt a szívteret kiterjesszük mindenkire, hiszen egy nagy Közösség részei vagyunk.

A karácsonyi időszakban szinte tapintható az emberek szívében fellángoló összetartozás érzése. S ez olyan, mint a futótűz, nemcsak a hozzátartozókat, barátokat éri el, -ha lángba borult-, hanem az összes embert és élőlényt.

Jó lenne ezt a magasztos érzést az ünnepek elmúltával a hétköznapokban is megtartani. Ez megnyilvánulhatna abban, hogy több türelemmel, toleranciával, kevesebb bírálattal és ítélkezéssel fordulnánk egymás felé. Fontosnak tartanám az együttérzést, ami mindig törődik a másik élőlénnyel is, erejéhez mérten segíti, támogatja a többieket. Ami által képesek leszünk belehelyezkedni a másik nézőpontjába, helyzetébe, ezáltal könnyebben elfogadva és megértve azt.

Nem véletlenül ünnepeljük ilyenkor Jézus születésnapját. Az ő hite Önmagában, a Gondviselésben; érzései, viszonyulásai, megnyilvánulásai méltán lehetnek számunkra iránymutatók.

A helyzet, amelyben jelenleg vagyunk még erősebben rámutat mindezek sürgős, tovább már nem halasztható szükségességére, amely mindannyiunk számára az egyetlen lehetőség a boldogabb életre.

A „minden rosszban van valami jó” elve most abban nyilvánul meg, hogy nagyobbra becsüljük a többi ember társaságát, jelentőségét, a személyes kapcsolat varázsát. Felértékelődik a mozgás szabadságunk, választásaink szabadsága, a nagy embercsoportok összeadódott szeretet energiájának egekbe emelő érzése. Most, hogy ezt megvonták tőlünk, most tudjuk meg milyen hatalmas erő ez és mennyire fontos.

Nagyon szerencsésnek tartom magam, hogy egy olyan községben élhetek, ahol szeretet-teljes emberek laknak. Ha szükséges azonnal összefognak, segítik egymást, törődnek egymással, együttérzéssel, támogatással fordulnak egymás felé. Azt gondolom, ennél nagyobb gazdagság nem létezik.

Boldog karácsonyt kívánok Mindenkinek !

T. Benkő Erika (Petőfi út)

Emlékek, adventben

Gyerekkoromban izgalommal vártuk az adventet, hiszen annyi minden szépet, jót hozott nekünk ez az időszak! Miklós napja, a lucázás, tollfosztások, disznóölések. A gyerekeknek mind-mind megannyi élmény.

Aztán az Istenvárás!

Advent első vasárnapján először zendült fel a templomban az ének:

„Harmatozzatok égi magasok,

Téged vár epedve a halandók lelke,

Jöjj el édes üdvözítőnk!”

Aznap este időben lefeküdtünk, mert hétfőn már hat órakor kezdődött a roráté.

Édesapám kelt először, begyújtott a kályhába, és kipucolta, kifényesítette a cipőnket. Édesanyám keltett bennünket, meleg ruhát, meleg zoknit készített. Hideg volt a templom köve.

Mi a kályha körül táncoló fényekre ébredtünk, ilyenkor még nem kapcsoltak villanyt, csak egy gyertya égett. Édesapám és édesanyám szorgos készülődését láttuk.

Aztán elindultunk a misére. Sötét volt, csak a csillagok világítottak. A Hold fénye kísért minket az úton.

Innen is, onnan is frissen kopogtak a cipők. Három nap után megismertük kinek a cipője. Emlékszem, hogy szerettem volna én is egy kopogós cipőt, de csak a régi, magas szárú cipőm talpalták meg.

A templomban csend volt és valami nyugodt, méltósággal teli kegyelmi állapot, a várakozás…

Aztán csak jöttek, jöttek az emberek. Lassan megtelt a templom. Nem volt fűtés, de nem emlékszem, hogy egyszer is fáztam volna. A felnőttek a padban ültek, a kisebb gyerekek a padok előtt, a nagyobbak a padok mellett álltak.

Édesapám mindig a hátul lévő „szegények padjára” ült.

Nagypapám volt a templomatya. Neki elöl, az oltár mellett volt egy padja, onnan figyelt mindenre.

Az ádventre Plébános Urunk készített föl bennünket.

Ő tartotta a hittan órákat, gyóntunk nála és áldoztunk minden elsőpénteken. Ma is elevenen élnek bennem gyönyörű rajzokkal illusztrált bibliai történetei. Képzeletemben élénken él a fiatal zsidó lány képe, aki alázattal fogadta a Szentlélek által neki áldott gyermeket.

Hogy mit is vállalt vele?

Ezen már felnőttként gondolkodtam sokat. Nem tudom, kinek lett volna (lenne?) ereje kimondani a szavakat:

„ Az Úr szolgálója vagyok, teljesedjenek hát be rajtam szavaid.” /Lukács 1.36

Mennyire mély hit, bizalom kellett ahhoz, hogy férfit nem ismerve vállalja az emberek előtt, – nem gondolva a megaláztatásra, elbocsátásra, megkövezésre-, hogy fogadja a Magasságbeli Fiát, aki uralkodni fog örökké, és országának nem lesz vége.

Hajnali mise után siettünk haza. Otthon várt a finom reggeli: fokhagymás pirítós és mézes, citromos hársfatea.

Aztán irány az iskola!

A templom tele volt, minden iskolás részt vett a hajnali misén, de erről az iskolában hallgattunk.

A tanító néni a templomban hátul állt meg, ( apáca volt a múltban), ő érkezett utoljára, és ő volt az első, aki hazasietett. Soha nem láttuk, de mindig tudtuk, hogy velünk van a templomban is.

Ha ádvent hajnalán behunyom a szemem, ma is hallom a régi harang hívó szavát, a siető cipők kopogását, és látom a minket kísérő csillagokat.

Kívánok mindenkinek áldott ádventi készülődést!

Győrzámoly, 2020. december 2.

Bakonyiné Pálinger Anna (Iskola út)

Mára többnyire feledésbe merült, de néhol még ápolt szép hagyomány hazánkban a Szállást keres a Szent Család ádventi ájtatosság. Ennek lényege, hogy befogadjuk a templomban megáldott, Szent Családot ábrázoló képet vagy alkotást egy teljes napra, oly módon, hogy a részvevő családok egymásnak adják azt kedves, kötött imádságok átelmélkedésével. Ez a kedves hagyomány segít abban, hogy az adventi készülődés időszakát bensőségesebb örömmel és befogadó lelkülettel éljük meg, ahogyan a Szent Család tehette ezt több mint 2000 évvel ezelőtt.

Olyan jó lenne, ha minél többen, legalább virtuálisan befogadnánk egy napra a Szent családot otthonunkba, a szívünkbe, és ezáltal megéreznénk, megértenénk ennek a meghitt, szép időszaknak a lényegét, hogy megszületik, közénk jön Jézus, aki valódi boldogságot hoz életünkbe.

Ha sikerül ezt akár egy napra megtennünk, és ezáltal kizárnunk a mindennapok zaját és a karácsonyra való lázas és ideges készülődés gondjait, akkor megérezhetjük azt a szeretetet, türelmet és örömöt, ami által jobb emberré válhatunk, és jobbá tehetjük a világot. Ehhez nem kell más, mint egy csendes este a családdal, egy jó beszélgetés, közös játék.

Szeretet, megértés, megbocsátás, türelem… ezekre van a legnagyobb szüksége a világnak. Ha csak közvetlen környezetünknek adjuk tovább ezt a lelkületet, és ők is továbbadják másoknak, akkor az csodára lesz képes. Karácsony csodája valóra válik.

Rozsics Árpád (Tölgyfa utca)

A karácsony számomra nagyon várt ünnep volt és lesz is, ráadásul az egyik kedvencem.

Az adventi időszakban elkezdődnek a templomban a hajnali misék. Ilyenkor nehezen, de felkelünk korán, a mise után finom reggeli vár minket a plébánián, és együtt beszélgetünk, játszunk, majd elindulunk az iskolába.

A szombat esti mise után van a szeretetvendégség, amire mi is saját készítésű finomságokat vittünk magunkkal.

Vasárnap este pedig a falu egy közös gyertyagyújtást szokott szervezni. Ez általában egy kis előadással kezdődik. Én is szerepeltem ott már párszor. A nagy hideg miatt a házi sütiken kívül felmelegít minket a forró tea, kakaó, felnőtteket a forralt bor.

Az otthoni az adventi koszorút már egy pár éve mi barkácsoljuk, és vasárnaponként meggyújtjuk a gyertyát rajta. A városba is bemegyünk, sétálunk, nézegetünk a karácsonyi vásárban (idén ez kimarad sajnos), otthon sütünk mézeskalácsot, és karácsonyi zenéket is szoktunk hallgatni.

Szenteste mindig összegyűlik a család nálunk, ezért mi előkészülünk: takarítunk, díszítünk, főzünk, csinos ruhát veszünk fel. Várjuk, hogy megérkezzenek a vendégek: apa és anya szülei, testvérei, és a dédszüleink.

Régebben, amikor még kicsik voltunk, s úgy tudtuk, a Jézuska hozza az ajándékot, apa elvitt bennünket kocsikázni a faluba. Megnéztük melyik ház hogyan van feldíszítve.

Mire hazaértünk, megérkeztek a rokonok, és az ajándékok is a fa alatt sorakoztak. Izgatottan bontottuk ki a csomagjainkat, majd osztottuk ki, adtuk oda a többiekét is.

Most már nem megyünk falutúrára, de az ünneplés, az ajándékozás ugyanúgy zajlik, mint rég.

A csomagok kibontása után az asztalhoz ülünk és megvacsorázunk. Általában rengeteg étel van, mert nem csak mi sütünk és főzünk, hanem a nagyszüleim és a dédik is. Az este folyamán beszélgetünk, társasozunk.

Mindig nagyon békés, meghitt a hangulat ilyenkor.

Az éjféli mise előtt a zámolyi templomban pásztorjátékot adnak elő a hittanosok. Pár éve a testvéreimmel én is szerepeltem.

A karácsonyt és a karácsony másnapját rokonlátogatással töltjük, majd a téli szünetben találkozunk még egy-két olyan családi baráttal, akiket már rég láttunk. Még napokig tudunk enni a karácsonyra készített ételekből is.

Minden évben jól telik ez a pár nap és már a jövő évit várjuk. Reméljük, a következő karácsonykor is újra és újra mindenki el tud jönni!

Holubecz Hanna (Széchenyi út)

Ha gyermekkorom karácsonyára, adventi készülődésére gondolok, a család összetartó, biztonságot nyújtó légköre, és a helyi plébános atya (Turcsik Gyuri) által istápolt gyerekközösség számtalan élménye jut eszembe.

Szerencsésnek mondhatom magamat, hiszen mióta csak az eszemet tudom, az ünnepek mindig népes családi körben teltek. Még ha a dolgos hétköznapokban nem is jutott lehetőség a huzamosabb ideig tartó találkozásokra, ezekben a napokban szinte megállt az idő… alkalmat biztosítva arra, hogy bepótoljuk, helyre hozzuk mindazt, amit évközben elmulasztottunk. Az ünnepi asztalra mindenkinek külön díszt készítettünk almából, gyertyából és fenyőágból. Ilyenkor a nagymamám birsalmasajtot készített, azóta sem ettem hozzá foghatót. Vannak ízek és illatok, melyek a mai napig gyerekkorom varázslatát idézik.

Amikor már nagyobbacska voltam és bekerültem a templomba járó gyerekek népes táborába, minden évben Betlehemes játékkal készültünk a hittanos csapattal és az utolsó hetekben jártuk a falut – sokszor több csoportban is – hogy megörvendeztessük azokat a családokat, akik beengedtek az otthonukba. A mindennapos roráték álmosan fázós hajnalaira is emlékszem, amiket a plébánián eltöltött közös reggelik követtek. A szombatokat nagyon vártuk, mert aznap nem kellett iskolába sietni, így tovább maradhattunk. Szerettem ezt a közeget, ahol olyan barátságok is születtek, melyek a mai napig kitartanak.

Holubecz Kriszta (Széchenyi út)

Közel 100 év karácsonya

A mi családunk nagyon szerencsés. Karácsonykor 4 generáció ünnepel együtt. Ebben az időutazásban szeretném bemutatni, hogyan élte meg, ünnepelte gyermekként az édesanyám, a lányom, az unokám, és persze az én generációm Jézus Krisztus születését.

Édesanyám, Major Béláné 1928-ban, Győrzámolyon született egy szegény család 4. gyermekeként.

A karácsony az év legszebb ünnepe volt számukra. Advent idején hajnali misére-rorátéra-jártak minden nap. Otthon esténként szaloncukrot főztek, fehér papírba csomagolták. Közben karácsonyi dalokat énekeltek. A nagyobb lányok tisztává varázsolták otthonukat. A családok –még a gyerekek is-szigorú böjtöt tartottak. A karácsony közeledtével levágták a disznót, amit az egész évben erre az alkalomra hizlaltak.

Szenteste az egész család ment az éjféli misére. Sokkal kisebb volt a falu, de mégis zsúfolásig megtelt ilyenkor a templom. Volt, hogy még a templomkertben is álltak. A szentmise után otthon a feldíszített kis karácsonyfa mellett elfogyaszthatták az ünnepi „vacsorát”, a gyerekek ajándékot kaptak. Ez mindig valami „hasznos dolog”-ruhanemű, zokni, fehérnemű volt.

A karácsony örömünnep volt édesanyám gyerekkorában, felnőtt és a gyermek egyaránt a megváltó születésének örvendeztett.

Ha az én karácsonyi emlékeimben kutakodok, mindennek középpontjában anyukám áll.

Az iskolában nem tanultunk , nem is olvastunk Jézusról, a születését sem ünnepeltük. Nagy csend, hallgatás vette körül ezt a szép ünnepet.

A karácsony misztériumát abban az időben az otthonukban élték meg legtöbben, így mi is.

A családok meghitten készülődtek. A lakás tisztaságillata, keveredett az édes, fahéjas, mézes sütemények illatával.

A boltban megvásárolták a szaloncukrot, igaz egyik másik kőkemény volt, de nekünk, gyerekeknek nagyon ízlett akárcsak a madzagra fűzött füge.

Megsütötte édesanyám a mákos- és a diós kalácsot, és a legfontosabbat a Jézuska kalácsát (ezt a karácsonyfa alá tette) .

Esténként karácsonyi dalokat énekeltünk és mi, gyerekek az ünnep közeledtével a szomszédok, rokonok ablaka, ajtaja előtt mendikáltunk.

Szenteste érkezett a Jézuska. A karácsonyfán meggyújtottuk a gyertyákat, Elénekeltük a karácsonyi énekeket, de az eszem a meglepetés körül járt. Vajon mi lesz a fa alatt? Izgatott voltam, mert ajándékot ritkán, csak ünnepekkor kaptunk. Sapka, sál, kesztyűt pizsama mellé már játék, társasjáték, könyv is jutott.

A következő napokban a rokonok meglátogatták egymást, a felnőttek beszélgettek, mi gyerekek meg boldogan játszottunk az új játékainkkal.

A karácsony azóta is az év legszebb, legmeghittebb ünnepe számomra.

Arvanitidu-Major Éva (Hunyadi út)

Karácsony

Megint elmúlt egy hosszú év .

Az a bizonyos csillag újból ég Jelzi nékünk ,

hogy megszületett. Kisded Jézus áldunk téged.

Hozzál örömöt mindenkinek.

Bú és bánat most ne legyen.

Örömködjünk hála néked.

Szereteted adod nékünk

Adjál áldást minden házra .

Kis családra nagy családra.

Legyen boldog minden ember .

Hisz ezért vagy te szent December

Béke, Hit, Szeretet ,és Remény

Ez a négy szó mely most minden ember szívében él.

Áldott legyen e szent Karácsony .

Legyen béke a világon.

Bú és bánat messze tűnjön.

Gond és baj is el kerüljön .

Legyen szép és meg hit ünnep.

Ezt kívánom mindenkinek.

Tóköziné Baruta Ilona saját vers (Szent István út)

Advent

Ami elsőre eszembe jut, az, hogy nagymamámmal összekapaszkodva megyünk a hajnali misére, az a különös hangulat, ami ilyenkor úrrá lett rajtam. Már gyerekként rácsodálkoztam, hogy a gyertya apró fénye, hogyan lesz úrrá a sötétségen, minden évben azt üzenve, hogy van remény, van kire és mire várakozni. Ma már nélküle ülök, abban a padban, ahol régen együtt ültünk, de az adventi várakozás meghittsége, nyugalma, békéje még intenzívebben van jelen életemben. Mert mit is ad nekünk minden advent, minden várakozás? A jó hírt, hogy van remény, van kire és mire várni. Az apró gyertyaláng fénye, elkísér minket egész életünkben, és még azon túl is. Ez a várakozás nem kellemetlen, ideges, türelmetlen várakozás. Ennek a várakozásnak a nyugalma mélyről fakadó, kisimítja a lelket, feltölt, átkarol. Ennek a várakozásnak a végén ott van a végtelen szeretet, az újra találkozás öröme, a soha ki nem alvó fény. Kívánok mindenkinek az adventre meghitt várakozást és ki nem alvó fényes szeretetragyogást!

Pulai Niki (Petőfi út)

Számomra a legcsodásabb időszak az Ádventi készülődés, a bejgli a mézeskalács elkészítése, a közelgő karácsony, a várakozás. Mindezek illata lengi be a lelkem, a szívem. Szervezek, egyeztetek, vásárolok, díszítem a környezetemet.

Sokat gondolok gyermekkorom karácsonyára, a készülődésre, a vanília illatú süteményekre, az izgalomra, arra, hogy mi is kerül a fa alá. A felejthetetlen pillanatok varázsát az emlékeim őrzik hűségesen, melyeket minden évben felidézek. Igyekszem megteremteni a nyugalmat, a békét magamban és magam körül. Ezeket a szeretettel teli pillanatokat, érzéseket próbálom átültetni az unokáim kicsi szívébe, lelkébe.

Az idei karácsonyi mézeskalácsot már nem a gyermekeimmel, hanem velük sütöm.
Nem tudok ünnepélyes csöndet, puha fehér hótakarót varázsolni a tájra, ezért megpróbálom a meghittséget, a régi illatokat, az ünnepi hangulatot felidézni kis családi fészkünkben. A gyermekeimbe már átmentettem a hagyományokat. Igyekszem az unokáim életébe is egy szeletkét becsempészni azokból a karácsonyokból, amelyek olyan nagy boldogságot jelentettek nekem az életem folyamán.

Ebben az időszakban számba vesszem az emberi kapcsolataimat, érzéseimet, vágyaimat. Készülünk a családdal való együtt ünneplésre, a közösen elfogyasztott ebédre, a végeláthatatlan játékra.
Nehéz év van mögöttünk, mind a földet, mind a saját családomat illetően, megpróbáltatásokkal, küzdelemmel teli év. A változásokat meg kell élnünk, túl kell élnünk, újra kell terveznünk, előre kell néznünk, élnünk kell. Az élet nem áll meg, megy tovább. El kell engednünk a „milyen volt régen” gondolatokat, és mindig az adott helyzetből kell kihozni a legtöbbet, hogy új örömöket élhessünk át együtt, közösen.

Kívánom, hogy az elkövetkező négy hét mindannyiunknak a belső egyensúly megtalálásáról, a szeretet örömének megéléséről, és a meghitt pillanatokról szóljon.

Talán a karácsony ünnepe az, ami a legtöbb szeretetet viszi az emberi szívekbe. Jó lenne, ha az ünnep lángja nem aludna ki az ünnep után sem, hanem egész évben megmaradna.

Szil- Kiss Erzsébet

Holdfényben

Közeleg az álom, hívom, ide szálljon.

Pihe-puha árnyék, elsuhan a tájék.

Én is szállni vágyom.

Repülni a fák fölött, erdőben.

Szállani a széllel egy felhőben.

Angyalok karával, égi dallamával.

Élni a végtelenben.

Puha holdfényben szállnék.

Kicsi angyallal táncot járnék.

De ha napfénnyel tűnik az álom.

Újra végtelen éjbe vágyom.

Közeleg az álom.

Újra megidézem a tegnapot.

Választok az égen egy csillagot.

Itt, ezen a földön, sose legyen börtön.

Lelkemet szállni küldöm.

Puha holdfényben szállnék.

Kicsi angyallal táncot járnék.

De ha napfénnyel tűnik az álom.

Újra végtelen éjbe vágyom.

Közeleg az álom.

Búcsúzik a holdfény hajnalban.

Hópihék szitálnak az ablakban.

Dér lepi a tájat, béke dala árad.

Éteri messzeségből.

Máder Beáta saját verse (Iskola út)

Advent

Az Advent elsősorban Jézus születésének várásáról szól, erről sajnos a mai időkben sokszor elfelejtkezünk. Eltűnt ennek az időszaknak az igazi lényege, az egyszerű bensőséges várakozás. Első sorban az adventi várakozásnak, csendesnek kell lenni. Csendesnek, mert így várjuk a szerény és szegény körülmények között született Megváltónkat. A csendet a jelenlegi helyzetben megtapasztaljuk, boltok, szórakozóhelyek, vásárok zárva vannak, de ennek a csendnek magunkban, önként kell megtörténnie. Meg kell próbálnunk a belső csendben figyelni Isten szavára, amely csendes, de kitartó is.

Advent első vasárnapjától megkezdődik az új egyházi év. Az új kezdetben nekünk is újra kell kezdenünk az életünket, és az új életben meg kell születnünk Jézussal. Az adventi időszak liturgikus színe lila, amely a bűnbánat színe. Nem csak a karácsonyi születésre, Jézus első eljövetelére kell készülnünk, hanem a bűnbánat által készülnünk kell a második, dicsőséges eljövetelére is. Meg kell hallanunk Isten hívó szavát.

Az adventi pompa, csillogás elveszi ezt az egyszerű és csendes várakozást. Bár az adventben várjuk a Fényt, amely betölti életünket, de ez fokozatosan jön el, ahogy az adventi koszorú is mutatja. Amikor a koszorú mind a négy gyertyája ég, az isteni világosságot kívánja jelképezni, amely képes az egész világot megvilágítani.
Isten áldása kísérje végig ezt a készületi időszakot, és adja meg mindannyiunk számára, hogy méltóképpen ünnepelhessük ezt a szép ünnepet.

Fedezzük fel Isten mérhetetlen nagy szeretetét ebben az ünnepben is. Erre a felismerésre szolgáljon ez a szentírási idézet, amely János evangéliumából való: „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.”( Jn 3, 16 )

Kívánok mindenkinek áldott készületet, és hogy találjon erre a csendességre, és benne az Istenre. Az Ő áldása kísérje végig ezt a készületi időszakot, és adja meg mindannyiunk számára, hogy méltóképpen ünnepelhessük ezt a szép ünnepet.

…A falevelek épp, hogy lehulltak a települések fényei már vibrálva adják hírül, hogy bizony nemsokára itt a karácsony. Kellemes illatok, a készülődés izgalma egy időutazás vissza a gyermekkorunkba. Az ünnepi időszakban egy kicsit mindig jobban figyelünk szeretteinkre, családunkra. Sokak számára az advent, a karácsony ünneplése nemcsak hagyományokkal bír, hanem hitbéli jelleggel is. A várakozás, és a szeretet- e két szó jellemzi az adventet. A karácsony a legnagyobb áldás, amikor időt kapunk, hogy megtehetjük azt, amit egész évben nem tudtunk. Hinni a csodában, és annak erejében. A szeretet ünnepének legcsodálatosabb ajándéka a béke…

Juhász Gyula: Karácsony felé

Szép Tündérország támad föl szívemben

Ilyenkor decemberben.

A szeretetnek csillagára nézek,

Megszáll egy titkos, gyönyörű igézet,

Ilyenkor decemberben.

Friman Georgina (Búzavirág út)

Advent 1. hét, 1 nap

Az én Adventem

Gyermek koromban az advent ugyan várakozásokkal telt, de nem a hit jegyében. Nem vallásosan neveltek, s így gyerekként a Mikulás és Jézuska számomra csak az ajándékokat jelentette.

Ifjú koromban még inkább eltávolodtam és ez az időszak csak a karácsonyi forgatagot és a forralt borozást kellemes érzését váltotta ki belőlem.

A változást és az Istenhez való közeledést feleségem, s később Zsófi lányom hozta el nekem. Párom vallásos családból érkezett, s ha nem is napi szinten, de a hit megjelent az életemben. Az igazi megszólítást viszont lányom és az Ő buzgó, mély hite hozta el számomra. Ő az én apostolom, aki elvezetett oda, ahol most vagyok.

Az elmúlt években számomra az Advent talán az év legbensőségesebb és legnyugalmasabb időszaka. Ahogy haladunk benne előre egyre inkább átjár a várakozás izgalma és szeretete. Csodálatos érzés látni, ahogy a család átérzi és átéli, hogy ismét megszületik bennünk és velünk Krisztus. Ismét elkezdődik egy új esély arra, hogy napról napra jót tegyünk és jobbá legyünk, hogy méltók lehessünk Krisztushoz, aki mindig velünk van.

Pálffy Attila (Duna utca)