Get Adobe Flash player

A veszélyhelyzetben sem feledkezünk meg hőseinkről. A Tűzoltó Egyesület és az Önkormányzat közösen helyezte el az ünnepi koszorúkat a hősi emlékműnél! Köszönöm a Tűzoltó Egyesület tagjainak a részvételt! Köszönöm az óvodásoknak, hogy ünnepi díszbe öltöztették a faluközpontot! Köszönöm az iskolának, hogy lelkesen készültek az ünnepi műsorra! Az élet most úgy hozta, hogy nem tudták megmutatni az összeállítást a nagyközönségnek. Biztos vagyok azonban benne, hogy többek lettek a megszerzett tudással. A következőben engedjék meg, hogy megosszam Önökkel ünnepi gondolataimat!

Kedves Győrzámolyiak!

Gondolkoztam, hogy egy rögtönzött rendkívüli történelem órával kezdjem beszédemet, hiszen ennek a napnak pontosan tudjuk a történéseit. De inkább úgy gondoltam, hogy ezt meghagyom a gyerekeknek, akik műsorral készültek. A diákjaim sokszor feltették a kérdést, hogy melyik korba mennék vissza, ha tehetném.

Mindig azt mondtam, hogy ebbe az évbe és különösen erre a napra. Hogy miért? Mert érdekelne mi tüzelte, vonzotta a fiatalokat és ő ösztönzésükre a népet az utcára. A kor eszméje a közösségi összetartozás, a lelkesedés és az egymás iránt érzett szeretet és megbecsülés.

A márciusi ifjak nem hátráltak meg a probléma elől, hanem közösen, együtt gondolkozva keresték a megoldást. Nem volt ujjal mutogatás a másikra, hanem vezetőt választva, együtt keresték a megoldást a helyzetre.

Ez az életérzés, hozzáállás az, amit szeretek ebben a korban. És ez az, ami a mai világból hiányzik. A közösségért való önzetlen tenni akarás.

Az 1848-as emberek megmutatták azt az emberi erőt, amely a legkilátástalanabb helyzetből is mutatta a fényt. Hiszen azon a napon hullott a márciusi eső, de ez sem rendítette meg az embereket, hogy meghallgassák, ahogy Petőfi a Nemzeti Múzeum lépcsőjén állva mondta, „Rabok legyünk, vagy szabadok”

Szerte Magyarországon és a világban magyar idős és magyar fiatal március 15-én a szíve fölé tűzi a piros-fehér-zöld kokárdát. S nem azért teszi, hogy lássák, hanem azért meg úgy érzi, hogy hőseink megérdemlik, azaz hazafiságból, tiszteletből. Azoknak a neves és névtelen hősöknek, akik a szabadságharcban harcoltak. Olyan hősök ők, akik igaz nem nyerték meg a forradalmat, de mégis győztek, mégis eredményeket értek el Magyarország fejlődésében.
A Márciusi ifjak hittek abban, hogy a magyaroknak joga van a nemzeti függetlenséghez, az önállósághoz, a szabadsághoz. Az Ő véráldozatuk kellett ahhoz, hogy az ország szekere kimozduljon gödörből.

Természetesen ahhoz, hogy a forradalmi eszmék ilyen nagy horderejűek és eredményesek legyenek, kellett még az összefogás és az egység. Sajnálatosan manapság a széthúzás és ellenségeskedés tapasztalható magyar és magyar között.

Tanulnunk kell őseinktől elszántságot és elhivatottságot. Ha az együtt gondolkodás, egymásnak segítés, türelem és tenni akarás eszméje jelen lesz településünkön is, akkor nyugodtan mondhatjuk érdemes itt élni, érdemes itt jól élni.

Jó a történelmi Hőseinkre visszaemlékezni, jó Magyarnak lenni!

Köszönöm, hogy elolvasták!

Pulai Nikoletta polgármester

 

marcius151marcius152

Allo banner

Deutsch

KTC Tennis Club

logo2 feher

FitFight

liza fit fight FB